Nemrég pont itt

Berlin, Alexanderplatz

Tévétornyostul. Nehéz elkerülni, meg ugye miért is tettük volna? Tökéletes találkozópont. Hogy erre már többen rájöttek konstans tömeg bizonyítja. Elég hosszú időt el lehet itt tölteni bámészkodással. Kb innen indultunk és végül ide érkeztünk utolsó előtti megállóként minden nap. (Meg fogom nézni a hasonló című filmet. Nem is értem eddig miért maradt ki? ) Az egyik sarkán van egy lehúzós fagyizó és egy lehúzós döneres egy gyümölcsösstand mellett. Ezeket nem ajánlom senkinek. Ennél a két helynél külön kell szólni, hogy visszaadjanak. (Ilyesmivel amúgy sehol máshol nem találkoztunk).
Sok itt a csöves. Aktuálisan van egy kb öt főt tömörítő csöves különítmény, akik sörre és fűre gyűjtenek. Ez úgy néz ki, hogy ott alszanak tér szélén, miközben ki van téve egy tábla, hogy adakozzanak. Amúgy elég rossz arcok, egyik este egyikük leszólított minket, alig bírtunk megszabadulni tőle. Meglehetősen rosszindulatú alak volt. Ráadásul, miközben minket zaklatott, dühös német fiatalok kérdezgették, hogy hol van a haverja, mert valamiről beszélniük kellene vele.
Van itt még jópár utcazenész is, ami jó. A színvonal elég változó, az igazán jótól a gyengéig sok minden hallható, sokféle hangszeren előadva.
Meg mindig akad néhány ember aki a betonra rajzol. Meg ugye a nagyon-nagyon vegyes arcú emberáradat. Szociológiai keresztmetszet Berlin lakosságáról és az ide látogatókról.

Berlin

Nem volt olyan ismerősünk, aki járt  Berlinben és ne ajánlotta volna úticélnak.  Az elején pedig az is eldőlt, hogy nem ketten megyünk, hanem hatan. A Corvin tetőn meséltünk a nyári terveinkről néhány barátunknak, akik hirtelen ötlettől vezérelve becsatlakoztak. Másnap kiderült, hogy repjegy is van elérhető áron. Éljen az EasyJet!

Horvát tripp 1.

Elég nehéz hajnali 3-kor kikelni az ágyból, de célszerű, ha augusztus van,  hétvége, és aznap indul az ember autóval Budapestről Horvátország felé. Ennek köszönhetően sikerült megúsznunk a menetrendszerű dugót. Ráadásul emberi időben is érkeztünk meg a tényleg festői szépségű Malinska-ba. A szálláshelyet csak du 2-kor foglalhattuk el, úgyhogy jó két órára beültünk egy tengerparti presszóba és élveztük a látványt és a  Karlovacko márkájú sör kifejezetten kellemes ízét. (A kávétól azonban nem voltunk elájulva. Egyébként vagy pechesek vagyunk, vagy tényleg mindenhol pocsék kávét adnak arrafelé.)

Az apartmanba berendezkedés viszonylag gyorsan ment, úgyhogy vacsora előtt, még körbesétáltunk a városban. Az első benyomás röviden: Picike város, sok vendéglővel, kacskaringós, szűk utcácskákkal, buja növényzettel (fügefák, olajbogyó cserjék, fenyők stb. ) és szép hosszú, sziklás tengerparttal, aminek egy részén szintén a turisták szórakozási igényeit kiszolgáló pubok, cukrászdák és vendéglők találhatóak. Szerencsére csendes kis öblök is szép számmal. (Itt jegyzem meg, hogy el lehet lébecolni “fürdőcipő” nélkül is errefelé, de lehet, hogy jobban tettük volna mi is, ha az első napon veszünk ilyet. Kihagytuk, néha kicsit fájt ez a hiány.)

Horvát tripp

“Horvátországban nehéz olyan helyet találni, ami ne lenne gyönyörű.” Ezt még az indulás előtt olvastam valamelyik utazási prospektusban. Nos, nekünk sem sikerült. 🙂

Horvát tengerpart

Random képek a Svéd Nemzeti Szépművészeti Múzeumból

Először is klassz ott a képtár: Monet, Degas, Boucher, Gaughin, Rembrandt és sok más festő művei vannak bezsúfolva egyetlen épületbe. Másodszor meg klassz az egész múzeum.
Ezek meg főleg aligfunkciós nippszerűségek a 20. század második feléből: