Először is klassz ott a képtár: Monet, Degas, Boucher, Gaughin, Rembrandt és sok más festő művei vannak bezsúfolva egyetlen épületbe. Másodszor meg klassz az egész múzeum.
Ezek meg főleg aligfunkciós nippszerűségek a 20. század második feléből:





Először is klassz ott a képtár: Monet, Degas, Boucher, Gaughin, Rembrandt és sok más festő művei vannak bezsúfolva egyetlen épületbe. Másodszor meg klassz az egész múzeum.
Ezek meg főleg aligfunkciós nippszerűségek a 20. század második feléből:





Budapest Ikea plakát: Idén nyáron utazzon Svédországba!
Stockholm felirat az egyik IKEA épületen: Igen
Amúgy meg szimplán csak lófrálni a kikötőkben, amik egyszerre mozgalmasak és csendesek, bámulni ahogy befutnak a hajók, vagy felnyitják a zsilipeket, szendvicset enni és közben fél szemmel a szemtelenebb tengerparti madarakra lesni na és persze a tenger, ami errefelé antracitkék, hideg, szeles és gyönyörű.
Három éjszaka után el kellett hagynunk a fantáziadús Lodge32 nevű hostelt. Barátságos volt, pici, összkomfortos, csak ajánlani tudom. Utolsó éjszakánkat a Gustav Vasa hotelben töltöttük. Utólag úgy tűnt, hogy szerencsénk volt, hogy egyáltalán sikerült szállást találnunk. A hostelban az egyik vendégnek azt javasolták, hogy ugorjon át Finnországba, mert másnap estére szerintük már nem lehet szabad helyet találni. Nem kizárt, hogy csak azért javasolták, mert elég fura fickó volt. Egyik este pl minden szobába benyitott, kopogás nélkül, mert elfelejtette, hogy mi a szobaszáma.
Elindultunk hátizsákkal a hotel felé. Ekkora a hátizsák kompatibilitásom már totálisan lecsökkent. Komoly eufóriát éreztem mikor végre odaértünk. Hotel, tv, fürdő, szuperkényelmes ágy(és nem csak attól, hogy szuperlestrapált voltam abban a pillanatban, amikor megérkeztünk). Szeretnék egy ilyen ágyat!
A stílszerűen svédasztalos reggeli szintén zseniális volt. Szép kis memóriajáték lenne leírni, hogy miből állt a választék, úgyhogy bele se kezdek.
Általában az a tapasztalatom, hogy a legtöbb dolog nagyon drága a magyar pénztárcákhoz mérve, de nagyon rendben volt eddig minden, amit cserébe kaptunk.
Apropó tv. Szimpatikus az a megoldás, hogy a svédeknél jópár olyan csatorna van, ahol a különböző műsorokat eredeti nyelven sugározzák és svédül feliratozzák. Nyilván ezeken 90%-ban angol nyelvű az adás. Mondjuk vicces volt, a második este a Sorstalanságot néztük egy darabig az egyik svéd csatornán magyarul, svéd felirattal.
Újabb kirakatrendezői bravúrok, ezúttal Stockholmból:









Ismét gyalogtúra következett egy addig még nem látott külső kerületben (akadt ilyen pár), aminek a neve nem ugrik be. Álmos középiskolások ültek a fűben, mások meg sziklát másztak, miközben a város erőteljesen terjedt. Építkezések, építkezések, építkezések háttérben sípálya nyári zöldbe borulva. Idilli kertvárosi látvány körülöttünk 360 fokban. Másfél óra alatt visszaevickéltünk az óvárosba. Élesen elválnak Stockholm különböző részei, mintha sok különböző városban járnánk, mindegyiknek megvan a maga sajátos hangulata. A Gamla Stan, azaz az óváros első épületeit a XIII. század kezdték el építeni. Mivel a lakosság jelentős része német volt, így az észak-germán építészet nagyban hatott a városnak erre a részére. Szűk kockaköves utcák, kereskedőházak, templomok, terek, mindenütt megbújó történelem. Innen sétáltunk át, hosszú és számomra rekonstruálhatatlan útvonalon a múzeumnegyedbe, aminek bizonyára nem ez a hivatalos neve, de mintha a legtöbb múzeum ide koncentrálódna a városban. Itt van az Aquaria vízi múzeum, biológiai múzeum és itt van a Vasa Múzeum is sok egyéb múzeummal egyetemben. Utóbbi Stkandinávia leglátogatottabb múzeuma, amit egyébként hatalmas hiba kihagyni, mert itt található a világ egyetlen, épen fennmaradt 17. századi hajója, amit elképesztően gazdag, a régészeti munkálatok folyamatát is részletező tárlat keretében mutatnak be. Na szóval nagyon zsír.
Stockholmban minden utcasarkon mindenféle színű, szagú, alakú, jellemzően émelyítően édes gumicukrot árulnak. Gyakorlatilag minden közértben (első nap még betévedtünk egy 7-11-be, de a többi napon már következetesen az Ica boltokat kerestük) van egy gumicukor tároló fal, ahol a fakkokból kis lapátkákkal lehet papírzacskóba kanalazni a rémesen édes és tartósítószerben gazdag cuccot. Mi is elcsábultunk egy körre, aminek a következménye kb az, hogy szerintem egy évig biztos nem teszek a számba ilyesmit. Gumicukrot öblítettünk vaniliás kólával a skandináv napsütésben és közben esett az eső. A kóla tuti megtriplázta a cukor térfogatát a gyomromban. Ráadásul az is mintha gumicukor ízű lett volna. Csodálom, hogy nem robbantak szét az ereim az élménytől. Végeredményben nem sikerült olyan eufóriát átélnem, mint Bartnak a Simpson család ominózus részében, de szerintem elég komoly hallucinációim voltak legalább egy órán keresztül.
Fagyiban errefelé a Ben&Jerry’s a legnépszerűbb, ami teljesen érthető, mert a két hippi által összehozott fagyicsodák tényleg a legjobbak közé tartoznak.




